A póréhagyma őshazája valószínűleg a Földközi-tenger környéke, ahol már 4000 éve is ismerték. Ősalakja vadnövényként még ma is fellelhető a térség országaiban. Termeszteni 3000 évvel ezelőtt kezdték Mezopotámiában. Erről a sumér birodalom kőtábláinak feljegyzései is tanúskodnak.
Kheopsz fáraó katonáinak gyakran adott póréhagymát harci sikereik elismeréseképpen.
A rómaiak és a görögök Apolló isten szent növényének tartották. Az ókori Rómában különösen népszerű volt. Állítólag Néró császár az énekhangját féltve mindennap olívaolajba áztatott pórét, illetve póréból készült levest fogyasztott, hogy hangszálait karbantartsa. Ugyanis azt figyelték meg, hogy nyugtatja a köhögést, és gyógyítja a hangszalagokat.
A póré a rómaiak közvetítésével került a Brit-szigetekre, és igen népszerű lett a skótok és a walesiek körében. A walesi harcosok a szász csapatokkal folytatott csatában a kalapjuk mellé tűzött póréhagyma segítségével különböztették meg magukat az ellenségtől. Azóta tartják Wales jelképének a póréhagymát.
A germán törzsekhez szintén római közvetítéssel jutott el.
Táplálkozástani hatás
Fogyasztása nagyon egészséges. Zöldség, fűszer és gyógynövény egyben. A póréhagyma kedvező hatásairól először Hippokratész tesz említést: emésztésserkentőnek és vizelethajtónak javasolja.
Magas élelmi rost-, és kénes illóolaj-tartalma miatt jó hatással van az emésztésre, elősegíti a belek mozgását. Ruténtartalma erősíti a vérerek falát, vérnyomáscsökkentő, értágító és vízhajtó. Csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét.
Nyákoldó hatású: légúti fertőzések, gyulladások esetén hatékony. Illóolajai baktériumölő hatással rendelkeznek.
Jelentős az A-, B1-, C- és E-vitamin tartalma. Antioxidánsként erősíti szervezetünk ellenálló-képességét. Az ásványi anyagok tekintetében vas-, kalcium-, kálium-, cink-, mangán- és szelénforrás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése